Barátságból szerelem? Ha igen, akkor is vak szerelem... [TH]

" 5. rész. Baleset |TH|"

2010. júl. 28. 17:21 - írta dorcih97

Szijjasztok!

Meghoztam az újabb részt! :) Köszönöm a komit xXx SweetCandy xXx -nek. Nagyon szomorú lettem, hogy csak ő írt és senki nem üdvözölt vagy valami....de mind1...:(

Itt a rész és ha kérhetem, írjatok kommenteket, mert annyira érdekel, hogy mit gondoltok!!! Megköszönném!

Yo olvasást!
Pusso <333

×××

Már majdnem vége volt a filmnek és Billnek semmi nyoma. Engem folyamatosan kínzott egy iszonyatosan xar érzés, mégpedig hogy lesz valami nagy baj. Hogy történni fog valami. Soha nem voltak megérzéseim. Azaz voltak, ilyen baromságok, hogy például most négyes lesz a dogám meg satöbbi. De ilyen erős, kínzó, gyötrő és valós megérzésem még soha nem volt. Iszonyatosan féltem. Féltem, hogy Billel kapcsolatos a megérzés. Féltem, hogy Billnek valami baja lesz, és ha baja lesz akkor abba beleőrülök. Rendesen már izzottam és izzattam annyira bebeszéltem magamnak ezt hogy mozgolódtam az ágyban Tom karjaiban, akit már kellően elnyomott az álom és elkezdtem remegni. Egyre jobban remegtem, izzattam, melegem lett. Nem tudtam józan ésszel gondolkodni és hirtelen nagyon felsikítottam. Tom ijedtében hirtelen felpattant az ágyból és felordított.

-Mi van?!

-Tom! Könyörgöm keressük meg Billt! -már sírtam szinte. Elfordultam Tomtól és éreztem hogy odahajol, átkarol, de hogy én mennyire forró vagyok és izzadok. Előtört belőlem a zokogás.

-Jajj, Nicky! Kérlek aludj, szívem! Holnap megkeressük. Nem lesz semmi baj! Bill nagyfiú. Tud magára vigyázni! Hidd el! Nem lesz semmi baja!

-De Tom! Nem bírok megnyugodni! Könyörgöm! -hirtelen felpattantam az ágyból.

-Istenem, Nicky! Kérlek, aludjunk!

-Hogy tudsz ilyenkor az alvásra gondolni?! Akkor legalább nézzük meg hogy ott van-e nálatok. -könyörögtem, mire Tom felült és rám meredt.

-Nem vagy egyszerű eset! De oké...csak hogy megnyugodjon a szíved, rendben. -mondta, majd gyorsan elkezdtünk öltözni. Tudtam hogy valami nincsen rendben és hogy lesz valami baj. Minden egyes porcikám ezt mondta, súgta. Az is bennem volt, hogy lehet hogy bebeszélem magamnak, de igazából tudtam hogy nem! Tudtam hogy igen is van valami Billel. Tom gyorsan magára kapott egy farmert és egy pólót, én pedig egy fehér csőszárú nadrágot egy fekete pamut-toppal, rá egy fehér boleróval. Kikapcsoltuk a tévét és elindultunk lefele. Bepattantunk a kocsiba és gyorsan kezdtünk hajtani.

-Tom! Megőrülök, ha tényleg lesz valami baj! -mondtam kétségbeesetten.

-Én is! -azt hiszem kezdett eluralkodni Tomon is a páni félelem. Ez csak még jobban lejjebb vitt, úgy hogy erősebben tapostam a gázba.- Héhé! Nyugi már! Lassíts!

-Nem! -ordítottam, és idő közben odaértünk a ház elé. Megláttuk Billt véresen feküdni a kapuban. Felordítottam, azaz inkább sikítottam. Szerintem a szomszéd kontinensre is elhallatszott. Tom iszonyat gyorsan kipattant a kocsiból és odarohant testvéréhez. Én meg sem mertem mozdulni. Tudtam hogy sikolyomra biztos felébredt Simone és Gordon. Láttam is, ahogy felkapcsolódnak a villanyok. Ekkor erőt vettem magamon, kikászálódtam a kocsiból és odamentem Tom mellé és együtt hátára fordítottuk Billt. Ébren volt, könnyezett és remegett.

-Bill! -sírtam és megöleltem.- Könyörgöm mond hogy élsz. Bill! Szólalj meg! -Tom ekkor ölébe fektette Billt és elkezdte gyengéden veregetni az arcát.

-Tesó! Hé! Gyerünk, szólalj meg! -mondta neki, mire Bill kicsit kinyitotta a szemét és ránk meredt. A keze, teste vérben úszott és remegett akár egy nyárfa levél.

-Tom...Nicky... -nyögte.

-Itt vagyunk! -hajoltam hozzá közelebb zokogva.

-Azt hiszem...azt hiszem megöltem...megöltem egy embert...-nyögte ki, mire Tomnak hirtelen leszakadt róla a keze, nekem pedig abba maradtak a könnyeim. Hirtelen mindkettőnkön eluralkodott valami félelem, de soha nem hagytuk volna itt Billt. Tom erősebben szorította most én pedig kicsit felálltam és leültem a földre. Ekkor megjelent a kapuban Gordon és Simone köntösben. Mikor megláttak minket, Simone felsikított, Gordon pedig amilyen gyorsan csak tudott, elkezdett rohanni felénk.

-Mi történt? -sipítozott Simone.

-Hát Nicky nem hagyott aludni mert rossz volt az előérzete és elj9ttünk megnézni hogy hol vann Bill és itt találtuk most meg azt mondta hogy ....tehát, hogy...megölt egy embert.

Erre még rosszabb lett a helyzetem. Teljesen kilátástalannak véltem ezt az egészet... Hogy Bill megölt egy embert?! Kizárt! Lehetetlen! Még részegen is lehetetlen! Bill volt a legjószándékúbb ember, akit valaha ismertem. De mi van ha igaz? Akkor mi lesz? Istenem, ez nem lehet igaz! Mért pont velünk történik ez az egész?

Gyorsan felvittük Billt a házba és elmeséltük az egész történetet a szüleiknek. Bill elaludt, de mi nem bírtunk. Egész este körülötte voltunk és nem tágítottunk. Mikor reggel hatkor felébredt, rögtön elkezdtük faggatni.

-Bill! Kérlek, mondj el mindent, édesem! -kezdte Simone.

-Hát...nem nagyon emlékszem...-vakargatta a fejét Bill.- Elmentem egy kocsmába és yol berúgtam. Aztán pedig annyi az emlékem, hogy pár sráccal egy elhagyatott utcában megláttunk egy nőt. Egy ártatlan védtelen nőt, aki éppen kiszállt a kocsijából. A fiúk eldöntötték, hogy megölik. Mindennel próbáltam őket megakadályozni és mikor elkezdték volna közéjük vetettem magam hogy megakadályozzam, de ahelyett hogy az egyiket szúrtam volna le, a nőt sikerült. Kiderült, hogy a fiúk elvileg csak megerőszakolni akarták és nagy szemekkel rám nézve elfutottak. Én csak álltam ott és néztem hogy mi történt. Aztán mikor észbe kaptam eljöttem idáig...De...tovább nem tudom...-ekkor felnyögött és az oldalára tette a kezét. Felhúztuk a pólóját és egy óriási vágás volt a fájásnak az oka. Én és Simone egymásba kapaszkodtunk és alig bírtuk felfogni a történteket. Tom és Gordon gyorsan cselekedtek: mentőt hívtak és nagy nehezen elszállítottuk Billt a kórházba.

Én sokkos állapotba kerültem. Nem hiszem ,hogy felfogtam mindazt amit Bill mondott. És az is meginogtatott, ahogy hogy éreztem és hogy mennyire fáj ez nekem. Úgy éreztem folyamatosan Bill mellett kell lennem és nem tágíthatok tőle, mert ha ennél komolyabb baja lesz, belehalok. És ez az érzés oly valóságosnak tűnt, hogy azt is elfelejtettem, hogy nyolckor édesanyámékat kéne kivinnem a reptérre...

×××

Rövid lett, nagyon ez a rész, meg szerintem nem is nagyon jött yol...mármint az én hibámból...de nem tudom! Nagyon érdekel a véleményetek! Könyörgöm írjátok meg!

Pusso <333

" 4. rész. Aggódás |TH|"

2010. júl. 27. 18:57 - írta dorcih97

Hát helloooo!!!!

Megjöttem a táborból! Elég yo volt, télleg! Legalább is sokkal jobb, mint amire számítottam. Elvoltam. Persze voltak rossz pillanatok, meg satöbbi...de alapjában véve yo volt! :)

Remélem hiányoztam! :) Ha igen, akkor végre itt vagyok és itt a rész is! Ha nem, ...hát akkor nem! :( xĐxĐxĐ

Nah komizzatok és köszönöm az előzőz komikat!!! Yo olvasást!
Pusso <333

×××

Nicky szemszöge

Tom csak nem hagyta abba a csikizést. Folyamatosan csikizett, belőlem pedig dőlt a nevetés. Hogy nem unta meg? Nem hiszem el... Egyszer mikor olyan testhelyzetbe keveredtünk, gondoltam átveszem az irányítást és hirtelen megfogtam a derekát. Összecsuklott, mire leteríthettem és elkezdhettem minden egyes csikizhető testrészét kínozni. Sikerült! Tom a földön hevert, én pedig fölötte térdeltem ügyesen és csikiztem. Tom összecsuklott és nevetett. Én is nevettem. Én még mindig nem sírtam, de Tomnak nem tartott tovább: előbújt egy könnycsepp a szeme sarkából. Ezen mégjobban elkezdtem nevetni, mire kinyitotta a szemét és látta, hogy itt az alkalom. Igaza volt. Hirtelen megfordított és megint ő került felülre. Hát ez komoly! xĐ Tom olyan, de olyan agyafúrt. Nem bírtam tovább...

-Anyaaa!!! Ments...meg...köny...könyör...göm!!! -próbáltam kiabálni, összegömbölyödtem, hogy megpróbáljam elhárítani a felém érkező kezeket, de Tomnál ez teljesen reménytelen volt. Tom ebben már túlságosan is mester...

Ekkor anyukám jelent meg egy zöld, piros zoknival az ajtóban. Mikor észrevett minket, először döbbenet ült ki az arcára, majd látszott rajta hogy nehéz visszafojtania a nevetést. Tuti, én voltam a vicc középpontja...-.-

-Nick! Meglett a zoknid! Ti pedig, gyerekek! Hagyjátok szépen egymást békén végre! -mondta, mire Tom röhögve lemászott rólam, én pedig nehezen valahogy felültem. De a röhögéstől görcsölt a gyomrom, meg minden bajom volt. De azért nevettem. Ráhajtottam Tom vállára a fejemet, aki magához húzott és úgy fújtuk ki magunkat.

-Hát ez yo volt! -szólalt meg.

-Azt mondod?

-Azt!

-Csodálatos! -mondtam, majd felálltam valahogy nagy nehezen és felmentem a szomámba. Tom követett.

-Tom! Akkor elmondod?

-Mit?

-Hogy mért nem mondtad meg, hogy hova ment Bill!

-Jajj, Nicky! Ez tök egyértelmű!

-Nekem mégsem az!

-Huhh...-forgatta meg a szemét. Utáltam mikor rám forgatja, mert mindig az volt bennem ilyenkor, hogy tök hülye vagyok mellette. Ezért akaratom ellenére megint fintorognom kellett. Amit meg ő utált nagyon, de hát istenem...- Ha elmondjuk hogy strandon van, kérdezősködni fognak, hogy mért egyedül!

-Egyszerűen azt mondjuk, hogy nem akartunk menni! -mondtam teljesen hülyének nézve Tomot. Nem idegesítette. Ez viszont engem idegesített... xĐ

-Jajj, istenem! Nem vagy egyszerű eset! Te nem akarsz menni strandra?! Te??!! Mikor nem akar Nicoletta McWood strandra menni? Most őszintén... Te még akkor is a strandra vágysz, hogyha halálos beteg vagy...nem? -vonta fel a szemöldökét. Igaza volt. Túlságosan ismert engem. Nagyon is. Néha jobban, mint én saját magamat. De nem baj! Ez van, én szerettem hogy ennyi mindent tudnak rólam a fiúk. Megnyugtatott. Azt is tudták milyen kocsiról álmodom 10 éves korom óta! :)

-Yo, oké! De akkor meg mondtuk volna azt, hogy te nem akartál menni és én maradtam volna veled!

-Egy: Te soha nem maradtál volna velem ezért! -megforgatta a szemét. Megint igaza volt. Hát ez hihetetlen...- Kettő: Bill akkor nem ment volna el. Utál egyedül lenni. Tuti, rájöttek volna hogy valami baja van! Akkor meg afelől kérdezősködnek! Érted már, te iq királynő?

Tényleg igaza volt. Bill pont arról volt nagyon híres, hogy utált egyedül lenni, nah meg hogy soha nem megy egyedül szórakozni. Csak akkor akar, vagy éppen van egyedül, ha valami baja van. Ha felfrissülni akar, sincs egyedül. Soha! És ez tök komoly. Azt meg tényleg nem akartuk elmondani anyukáméknak, hogy van valami baj! Tényleg!

-Tényleg, Tom! Min is vesztetek össze? -néztem rá és fordultam teljes testemmel a földön ülő Tom felé, aki csak lehajtotta a fejét. Látszott rajta, hogy nem akarja elmondani és hogy őszerinte nem rám tartozik. -.-

-Mind1...

-Nem az!

-De az!

-Tom!

-Huhh...jajj Nicky! Majd ha ideje lesz elmondjuk! Amúgy meg...tényleg nem egy jelentős cucc! -mondta és a szemembe nézett. Kár volt neki, mert kivettem belőle, hogy igen is jelentős... de hagytam... Tom úgysem mondja el ha nem akarja! És ha itt az idő, majd megtudom...nem sürgetem.

Baromira nem voltam egy kíváncsi természet...sőt...van egy dolog, ami először érdekel, aztán teljesen elvesztem az érdekességét...nem az én reszortom az, hogy mindent elmondjanak nekem! Sőt úgy vagyok vele hogy utálok több információt tudni, mint ami rám tartozik. És nagyon úgy nézett ki, hogy ez nem rám tartozik. De azt is láttam, hogy benne voltam, ezért kicsit jobban érdekelt, mint minden más... De mégsem firtattam tovább...inkább hagytam...

-Oké, mind1! -kezdtem.- Segítünk anyuéknak bepakolni?

-Persze! -pattant fel Tom, majd lementünk édesanyámékhoz és elkezdtünk velük pakolászni. Odavittük a tisztálkodószereiket és ami még kell a ruhákon kívül.

Eltelt az idő. Már este 7 óra volt. Anyuék most lettek kész a pakolással. Nem semmi... Én általába 2-3 óra alatt bepakolok mindent. Yo, az is igaz, hogy én általába akkor egy-két hétre megyek, anyuék pedig most egy egész évre mennek! Istenem, de yo is lesz most ez az egy év szülők nélkül! És végül is ha anyuka hiányom lesz, simán átmehetek a Kaulitz-okhoz, mert nekem ők olyanok, mintha a második családom lenne. Gordon olyan, mintha az édesapám lenne, ha az igazi nincs itt, Simone pedig olyan, mintha az édesanyám lenne, ha az igazi nincs velem. A két Kaulitz iker pedig teljesen olyan, mintha a bátyáim lennének. Nem tudnám őket többnek elképzelni és tudom, hogy ők sem tudnának engem többnek elképzelni, mint egy testvérnek. De mindhármunknak többek vagyunk mint egy barát. Testvérként szeretjük egymást, testvérként nézünk egymásra. Ők nekem a második családom!

Mikor anyukámék lefeküdtek felmentünk Tommal a szobámba. Leültünk az ágyunkra, de még nem akartunk aludni. Bill még nem volt otthon, anyuéknak pedig muszáj volt aludniuk. Reggel korán indulnak. Reggel nyolckor indul a gépük és nekem kell kivinnem őket, de mégsem akartam aludni. Egy: nem tudtam volna, kettő: iszonyatosan idegesített, mért nincs még itt Bill! Mikor Tommal lehuppantunk az ágyra, el is kezdtem.

-Miért nincs még itthon Bill? -kérdeztem.

-Nem tudom! -jött az egyszerű válasz.

-Tom!!! Nem is aggódsz érte! -könyököltem fel és néztem a rastás szemébe, mire ő is felült és közelebb húzódott hozzám.

-Nem. -mondta teljesen nyugodtan, majd visszahuppant. Hát ezt nem hiszem el! Hogy mekkora egy paraszt!

-Tom, hogy te mekkora egy tapló vagy!

-Most miért?

-Azért, mert a strand már rég bezárt!

-Biztos hazament! Nem lakunk messze. Kocsival öt perc innen! -ez igaz volt. Tomék két utcával arrébb laktak tőlünk. Ezt imádtam. Bármikor áttudtam menni, amikor egyedül éreztem magamat. És ők is áttudtak jönni bármikor.

-De én akkor is aggódom! Nem kicsit! Tom! Nem is hívott! -húzódtam oda a fiúhoz, aki átölelt. Hozzábújtam, ő edig megpuszilta a homlokomat.

-Biztos nem akart! Nicky, kérlek ne aggódj! Tudod mit?

-Nah mit?

-Nézzünk meg egy fimet! -mondta egy óriási mosollyal az arcán. Ez most valóban yo ötletnek tűnt. Úgy sem tudnék aludni, Bill pedig talán ad valami életjelet magáról és talán eltereli a film az aggódásról a gondolataimat.

-Rendben van! -mondtam, majd kihúztam magamat a karjai közül és odamentem a DVD pulthoz. Mivel nagyon horrorfilmesek voltunk mindhárman, ezért a Holló mellett döntöttem. Direkt! Tom, Bill és én is imádtuk az ilyen filmeket és ez egy 3 órás film, ezért talán még Bill is be tud kapcsolódni, ha megjön. Visszamentem az ágyra és bebújtam Tom mellé, egy pléd alá.

-Szupeeer! -harsogott.

-Ugye?

-Ahha! -mondta,m ajd elindítottam a filmet. Nem tudtam odafigyelni. Rossz előérzetem volt. Nagyon rossz. Már két óra lement a filmből és Bill sehol. Életjel sehol. Semmi. Iszonyatosan aggódtam. Nem bírtam már tovább. Tudtam, hogy ha valami baja lesz, abba belehalok, vagy beleőrülök. Nem tudtam miért kínoz ennyire ez az érzés, de valamiért nagyon nagyon kínzott. Nem tudtam tőle egy cseppet sem a filmre figyelni és egyre jobban belémhasított az, hogy valami nagyon nincsen rendben. De mégis mi?!

×××

Nah...remélem eléggé teccet és ahogy ígértem hosszú lett! ;) Várom a sok sok komit! Léccy, mert most tényleg nagyon érdekel a véleményetek!

Pusso <333

"3. rész. A bejelentés |TH|"

2010. júl. 16. 16:40 - írta dorcih97

Heloo!

Annyira, de annyira kösznöm a díjat AnonimGirll-nek!!! A másik oldalamon van kirakva az adatok, de a képet ide is kirakom! :) /http://lonlee-life.blogzona.hu// <-- másik blogom

A komikat is köszönöm:

AnonimGirll és xXx SweetCandy xXx

És örülök, hogy tetszik amit írok! Nagyon, de nagyon boldoggá tesztek!!!
Ennél is hagyjatok véleményt! :) Yo olvasást!
Pusso <333

×××

Tommal még egy pár percet ültünk az asztalnál, majd én meguntam és felálltam. Kifelé vettem az irányt és mikor kiértem a nappaliba, lehuppantam a kanapéra. Rákapcsoltam a Viasat3-ra. Én legalább normális adókat szoktam nézni! o.O De pár pillanat múlva Tomot magam mellett találtam. Kivette a kezemből a távirányítót és kikapcsoltam a tv-t! Húú, de ideges lettem. Éppen a kedvenc műsorom ment. Rögtön neki estem a fejének.

-Mégis mi a francot képzelsz magadról? -förmedtem rá, de nem nézett a szemembe. Csak lesütött fejjel meredt a szőnyegre.- Toom!!! Föld hívja Tom Kaulitz-ot, a híres Tokio Hotel basszus gitárosát!!!

-Yolvan, na, élek! -mondta viccesen, majd a szemembe nézett.- Sajnálom!

-Jajj, Tom! Mondam, hogy nincs semmi baj és hogy nem haragszom. De ezért kapcsoltad ki a tv-met?!

-Hát, azaz igazság, hogy nem. -mondta, majd felemelte a fejét és mikor a szemünk találkozott, arcán egy huncut mosoly terült szét. Tudtam mi fog következni! Így csak egyszer mosolyognak az ikrek...akkor ha...

-Toom!!! Na neee, nemnemnemnem!!! Meg ne próbáld! Nagyon nem jársz yol!

-Ó, dehogynem! -mondta Tom, majd nekem esett. Elkezdett csikizni. Abba nem hagyta volna az isten szerelmére sem. Én belőlem csak dölt a röhögést. Már könnyeztem, úgy röhögtem. Halálra csikizett. Mát leestem a kanapéról, de Tom felfogta az esést és a földön folytatta a csikizést.

-Tom!...Könyörgöm...hagyd...abbaaa!!! Tooom... -röhögtem! Szakadozva vettem a levegőt, úgy csikizett. Ekkor kinyílt az ajtó, végre Tom is abbahagyta a csikizést. Én meg csak feküdtem a földön és mint egy hülye röhögtem. Magamra húztam a térdem és eldőltem, de még mindig szakadt belőlem a nevetés. Tom pedig csak meredt rám és egyszer csak belőle is előtört. Ekkor hallottam meg édesanyám és édesapám hangját.

-Khm...sziasztok, gyerekek! -mikor odanéztem mindketten álltak az ajtóban és szórakozottan néztek minket. Tommal egyszerre elhallgattunk és felálltunk hogy köszönjünk nekik.

-Szia anya, szia apa! -mentem oda megölelni őket.

-Yo napot Mr és Mrs McWood.

-Szia kincsem! Szia Tom! Figyeljetek! Gyertek az ebédlőhöz szeretnék nektek mondani valamit. Nick, légyszíves szólj a fiatalabbik Kaulitz-nak! -adta ki az utasításokat anya.

-Nem fiatalabbik, anya! -mondtam neki, miközben megforgattam a szemem.- És különben is...Bill nincs itthon...

-Hát hol van? -kérdezte apa, aki már elindult a lépcső felé.

-Hát...str... -kezdtem volna, de Tom közbevágott.

-Bill elment bevásárolni! -kérdőn néztem Tomra, aki csak egy "majd elmagyarázom" nézéssel nyugtázta tekintetem. Megelégedtem ennyivel és követtem a szüleimet a konyhába. Leültünk mind négyen az asztalhoz és apu belekezdett.

-Figyeljetek! Úgy gondoltam, Nikky elég nagy vagy már ahhoz és végül is ez a két majdnem férfi is itt van veled, ezért úgy döntöttünk anyáddal, hogy elmegyünk nyaralni egy évre. Bepótoljuk az elmulasztott nászutunkat. Szabadságot vettem ki, csodálkoztam, hogy ennyit engednek, de megengedték. Anyádat meg majd helyettesítik. Nem lenne baj kicsim?

Igen, való igaz volt, hogy anyéknak elmaradt a nászutuk apu munkája miatt. De most van esélyük bepótolni és én ennek felettébb örülök. Legalább lesz egy kis nyugtom a szülőktől.

-Dehogy baj! Sőt...nagyon örülök neki! -álltam fel és odamentem megölelni a szüleimet.- Yo nyaralást! Hova mentek? Mikor indultok?

-Hát...holnap indulnánk, úgy hogy ma össze is kell pakolnunk. Hagyunk itt neked sok pénzt hogy rendelhess kaját, de szerintem nem lesz rá szükség, mert a Kaulitz ház csak befogad ebédre, ugye Tom?

-Még yo, Mrs McWood. -bólintott Tom, mire rámosolyogtam, de aztán visszafordultam anyukámékhoz.

-És Californiába mennénk. -fejezte be anya.

-Hát ez csodálatos édesanyám! -mondtam és megöleltem őt. Nagyon szeretett nyaralni és le mertem bármiben fogani, hogy ez az egész az ő ötlete volt. Ez tuti, de én örültem, hogy végre kicsit egyedül lehetek...már amennyire...xĐ

-Nem fogsz félni éjszaka? Nem fogod magadat túl egyedül érezni? -jött elő anyukám aggodalmas anya oldala.

Igazság szerint anyukám egyáltalán nem állt nagyon féltő anyuka hírében. Nagyon yo édesanya volt. Rengeteget foglalkozott velem, mindig megvette amire szükségem volt, de soha nem kényesztetett el. Én neki a második gyereke vagyok. Volt neki egy az előző férjétől ,aki elhagyta őt és vitte magával a kicsi Suzie-t. Azóta nem láttam a féltesómat, egyszer sem. Amennyit anya tudott róla, annyit tudok én is.

-Nem hiszem hogy ez mellett a kettő mellett tudom magam egyedül érezni. És ha meg félni fogok éjszaka, átmegyek hozzájuk. Van náluk számomra egy szoba! ;) -kacsintottam a végén Tomra....

-Igen! -kezdte Tom.- Nem hiszem hogy unatkozni fogjuk a lányukat hagyni!

-Helyes! -mondta apa.- Vigyázzatok is csak rá! Julia, drágám, nem láttad a zöld, pirpos zoknimat? -fordult el tőlünk apa és ment anya után.

-Hát...egyedül leszek... -kezdtem a mű önsajnálatot.

-Majd segítünk rajtad! -mondta Tom és újra elkezdett csikizni. Hát én ezt nem hiszem el...

Tom szemszöge

-Toom...könyörgöm...necsináld...belehalok!!! -nyöszörgött. Olyan édes volt. Nem tudom mért vonzott ennyire, de mindennél fontosabb volt a közelsége. Ahogy csikiztem, ahogy mellette voltam mindig ugyanaz a mérhetetlen boldogság öntött el.

És most...egy teljesn évig egyedül leszünk vele...Talán itt az idő arra, hogy megnyíljak előtte és őszintén elmondjam érzéseimet. De nem most! Majd mikor már szülei elmenetele halvány folt lesz az életében...

×××

Remélem teccett a rész! Nagyon nagyon örülnék a sok sok kominak! Lehet hogy nagyon rövid lett, de a másik blogomhoz sem jött a ihlett! :( De azért remélem teccett!

Pusso <333

♡♥♡Annyiraa köszönööm!!!!♡♥♡

2010. júl. 15. 18:26 - írta dorcih97

Sziasztook!!!

Nézem, hogy van-e új komment és mit látnak szemeim?? Kaptam egy díjat!!! De még hogy örülöök!! Óriási megtiszteltetés, hogy így két fejezet után és 1 nap után kapok egy díjat!!! Nem hittem volna, hogy ilyen yo vagyok de egyre jobban kezdem elhinni! Nagyon boldog vagyok és nagyon, de nagyon szépen köszönöm!!!

A díjat xXx SweetCandy xXx-től kaptam! \http://afcsztori.blogzona.hu/\

7 ember, akiknek tovább adom:

1. xXx SweetCandy xXx /http://emiliandtomlove.blogzona.hu//
2. Dreamer /http://tokiohotelstories.blogzona.hu//
3. nansal. /http://szerelmiharomszog.blogzona.hu//
4. xXx SweetCandy xXx /http://xxxsweetcandyxxx.blogspot.com//

Sajnálom, de nem tudom több embernek adni! Így is kettőször adtam annak, akitől kaptam, úgy hogy már harmadszorra vagy negyedszerre adom neki a díjat. És a másik két embernek is adtam már díjat, nekik is a második! Imádom a blogjaikat, ezért adtam nekik! Szerintem az ővéik bármennyi díjat megér, de többnek már tényleg nem tudom adni! Sajnálom! :(

7 dolog, amit tudni kell rólam:

1. a blogok olvasása közben szerettem meg a Tokio Hotel-t!
2. nem sokan tűrnek meg maguk mellett a szókimondó természetem miatt!
3. óriási hétalvó vagyok! addig alszom ameddik akarok!
4. imádom a kalandokat!
5. gyűlölöm a szabályokat, soha nem tartom meg őket!
6. mindig ki tudom magyarázni magamat a kényes szitukból!
7. mindig kiállok a barátaim mellett és támogatom őket!

A díjhoz tartozó szabályok:

1. Meg kell köszönni!
2. A logót ki kell tenni!
3. Be kell linkelni aki(k)től kaptam!
4. Tovább kell adnom hét embernek!
5. Be kell linkelnem őket!
6. Megjegyzést kell hagyni náluk!

Mégegyszer nagyon nagyon köszönöm xXx SweetCandy xXx -nek!!!
Hálás vagyok nagyon!!! :)

Pusso <333

"2. rész.. Veszekedés |TH|"

2010. júl. 15. 13:33 - írta dorcih97

Szijjasztok!!! (L)

Én annyira, de annyira boldog vagyok! Nagyon nagyon köszönöm ezt a rengeteg kommentet! Olyan boldog vagyok ilyenkor! Nagyon örülök, hogy tetszik!!!

KÖSZÖNÖM a komikat:
Wixyy, AnonimGirll, MercerGirl, xXx SweetCandy xXx és Adrey

Itt a rész, remélem mindenkinek tetszik! Várom a kommenteket!
Yo olvasást!
Pusso <333

×××

Még legalább egy olyan 15 percig biztos a fiúk nyakában voltam. Nem untam. Belélegeztem bódító, isteni illatukat, ami teljesen elkábított. Mindig ilyen illatuk volt. Imádtam hozzájuk közel lenni, imádtam ott lenni velük, vagy éppen hozzájuk bújni. Szerettem, ha ölelnek, ha a kezem fogják, ha odahajolnak, ha leülnek mellém, ha átkarolnak. Egyszerűen imádtam bármilyen közelséget létesíteni velük.

-Na? Mit szólsz? -tolt el magától Tom és belenézett a szemembe. A szeme csak úgy ragyogott. Az enyém is!

-Hát teljesen...áh....szóhoz sem jutok, fiúk! Egyszerűen imádlak titeket! Elvigyelek titeket egy körre? -kacsintottam rájuk.

-Hát, igen annak nagyon örülnénk, babe! -röhögött Tom.

-Most min röhögsz? -húztam fel a szemöldökömet. Bill csak mutatta, hogy nézzek magamon végig és mikor megtettem arcom láttán ő is elkezdett kuncogni. Nem volt rajtam más, mint egy rövid, mellalá érő topocska és egy tangabugyi. Iszonyatosan elpirultam és elkezdtem futni befelé, a szobámba. A két fiú röhögve követett.

-Nekem teccettél, nyugi! -szólt be Tom.

-Ha már itt tartunk, neked, Bill? -kérdeztem flegmán.

-Na ná... -vitte fel a hangsújt Bill.

-Yo tudni! -szóltam ki.

-Bejöhetünk? -hallottam, hogy Tom elmosolyodik.

-Azt próbáld meg, BABE! -nyomtam meg az utolsó szót.

-Én szívesen... -kezdte, de nem folytatta.- Biill! Hová mész? -hallottam hogy eltrappol Bill után. Próbáltam hallgatózni. Odamentem az ajtóhoz és úgy tettem, mintha nagyon mozognék az ágyam körül, de közben nekitapasztottam a fülemet az ajtónak... Nem hallottam sok mindent...Sőt... pár szó...

-Mibajod? -Tom.

-... -Bill, amit nem hallottam. -.-

-...komoly....? -Tom, ebből sem sokat hallottam.

-........rámászol....! -Bill. Nem értettem az egészet, ezért inkább befejeztem az illetéktelen cselekedetemet és visszabújtam a ruhásszekrényembe.

Előkaptam gyorsan egy köldökömig érő, babapopsi rózsaszín kis pántnélküli topot és egy combközépig érő, ritkított farmerszoknyát. Felhúztam a babapopsirózsaszín és égszínkék kockás tornacipőmet, majd megfésültem a hajamat, hátradobtam és beletettem egy rózsaszín masnis hajpántot. Majd amilyen gyorsan tudtam, kimentem. A fiúk már nem voltak ott, ezért gondoltam a nappaliban vannak. De ekkor mozgolódást hallottam a vendégszobából. Odamentem.

-Mibaj, nyuszi? -kérdeztem tőle. Bill volt ott.

-Mi, hogy? -emelte fel gyorsan a fejét és rámnézett.- Ó, semmi. Csak Tom játsza az eszét.

-Ahha, értem! Biztos nem akarod megosztani velem? -néztem rá, és elindultam az ágya felé. Becsuktam magam mögött az ajtót, hogy Tom ne hallja a beszélgetést.

-Csini vagy! -terelte el teljesen a témát.- Sőt... mondhatom igazi bombázó! Csodálatosan áll ez a szoknya!

-Tényleg tetszik? -bevettem és elterelődtem a téma irányába! o.O

-Nem kicsit! Nem vagy semmi...

-Nagyon köszönöm, Bill! -néztem rá őszinte szemekkel. Ekkor vettem észre mit működik. Éppen egy kisebb bőröndbe pakolt be pár cuccot. Ilyen...hmmm...fürdőgatyát, meg ilyenket.- Micsinálsz?

-Ömm...hát...tehát...

-Bögd ki! -mordultam rá, mire csak nézett rám óriási szemekkel.

-Strandra megyek! -hajtotta le a fejét.

-Nah hát az tök yo! Most mibajod? Megyek veled! -virultam fel.

-Ne! -kapta fel a fehét.- Ne gyere! Egyedül akarok menni! -elszomorodtam. Mostmár értettem mért nem akarta megmondani. Egyedül. De miért? Micsinált vele Tom? Mi a baja az ikreknek?

-Tom hol van? -kérdeztem.

-Lent. Nappali. -mondta, két szóban.

-Köszí! -mondtam,m ajd szó nélkül kimentem az ajtón. Lementem a lépcsőn és Tom éppen az óriási kanapén ült és éppen a Viva-t nézte.- Szia! -köszöntem, mire hirtelen odakapta a fejét.

-Ó, szia! -mondta, majd megint a tvt kezdte bámulni.

-Mi a baj? -kérdeztem tőle is, miközben mellé ültem a kanapén.

-Mivan? Semmi! Mibajom lenne?

-Összevesztetek Billel! -állapítottam meg, miközben még mindig az arcát fürkésztem. Ő nem nézett rám. Nem akart.

-Honnan veszed?

-Onnan, hogy külön vagytok, meg ahogy viselkedtek!

-Hogy viselkedünk?

-Jajj, Tom.... érted te!

-Yo, mind1! Hagysz tévézni? -nem nézett még mindig rám, de a hangja idegesen csengett.

-Persze! -álltam fel szomorúan.- Kérsz teát?

-Nem! -mondta mogorván, mire hátat fordítottam neki és kiemntem a konyhába. Én viszont szomjas voltam, úgy hogy feltettem egy teát főni.

Nem tudtam mi a bajuk az ikreknek és ez felettébb felidegesített. Először is, kezdjük ott, hogy miért ment el Bill, hogy Tomnak utána kellett mennie? Aztán mi volt az a pár szó, amit kivettem a beszélgetésből? Rámászol? Kire? Kire mászik rá Tom? És miért zavarja Billt? Aztán Bill mért megy strandra? Egyedül...? Mért mogorva velem Tom? Mert igen is az volt velem. Mogorva. Bill már nem annyira, de ő is végül is. Ekkor hallottam, hogy csapódik az ajtó. Gyorsan kimentem. Tom még mindig a tévét bámulta teljes nyugalommal.

-Mi volt ez, Tom? -kérdeztem.

-Bill elment. -válaszolt halál nyugodtan.

-Hova, mégis? Jaj, strandra! De miért?

-Nem az én dolgom, Nikky! De hagynál tévézni? -kérdezte.

-Jah, oké! -mondtam durcásan, majd visszamentem a konyhába és leültem egy székre. Folytattam gondolataimat. Körübelül egy olyan 10-15 percet gondolkodhattam, Tom belépett az ajtón. Én már ittam a teámat.

-Kaphatok mégis egyet? -kérdezte szelíden.

-Persze! -válaszoltam, majd felálltam az asztaltól és elindultam a teához. Töltöttem Tom kedvenc bögréjébe, és mikor már visszafele indultam, Tom már ült az asztalnál és a fejét lehajtotta. Eléje tettem a teát.

-Köszönöm! -mondta egyhangúan.

-Szívesen! -mondtam, majd leültem én is az asztalhoz. Pár percig így ültünk, m ajd Tom törte meg a csendet és felemelte a fejét.

-Ne haragudj! -mondta a szemembe nézve.

-Ugyan...

-De! Nem kellett volna olyan lennem veled!

-Ez igaz! -szürcsöltem bele a teámba.

-Bocsánat! -hajtotta le újra a fejét.

-Nem haragszom! -jegyeztem meg, de Tom már nem emelte fel a fejét. Mégis mi a franc bajuk van az ikreknek egymással?! Vagy éppen velem?!

×××

Remélem elnyerte a tetszéseteket! És mindenki érti a reakciókat. Mondjuk am szerintem a rész kicsit lapos lett, de nem az én véleményem számít.

Nah csöviii! Várom a komikat!!!;)

"1. rész. Enyém?! |TH|"

2010. júl. 14. 13:25 - írta dorcih97

Szijjasztok!

Szóval... megjött a blog első része! Remélem elnyeri a tetszéseteket már ez is! :)

Szóval örülnék a sok-sok kommentnek!!! Könyíííí

Yo olvasást!
Pusso <333

×××

Sikítozva ültem fel az ágyamban. Basszus...már megint ugyanaz a borzasztó álom... Már több mint három hete ugyanazt álmodom minden éjszaka....minden egyes éjszaka. És már annyira unom, hogy nem tudom normálisan kipihenni magamat ezért, hogy nem tudom elmondani. Mindig ez a baromság jár a fejemben, folyamatosan ezen a hülyeségen kattog az agyam, ami nem csak az éjszakáimat, hanem a nappalaimat is szarrá és kibírhatatlanná teszi.

-A rohadt életbe! -ordítok fel. A házban senki sincsen. Anyukám nem itthon aludt, apukám pedig dolgozik. Éjszakás. Orvos, azaz inkább sebész, úgymond egy nagy, óriási kórházban. Anyukám kozmetikus, ami eléggé sokat keres, de a multkori nap alig jött vagy három emberke. Szegény anya annyira kiakadt, hogy felhívta a legjobb barátnőjét Muli-t, hogy ott aludhat-e. Muli-nak csak én neveztem el mert olyan muris, olyan mulis. xĐ De az igazi neve Johanna. Az pedig nekem nagyon, de nagyon nem jön be. Ezért hát Mulinál aludt. Végül is elég yol jött ki, mivel apu épp aznap éjszakás. Nem szeret anyu nélkül aludni... Lehet, hogy őt is ilyen álmok gyötrik?!

Mind1, ha vannak, ha nincsenek, nekem vannak! Amiktól nem tudok létezni sem éjjel, sem nappal. Anyukámnak már elmondtam, de nem foglalkozik vele különös képpen. Azt mondja, majd elmúlik. Szerintem viszont valami lelki háttere lehet a dolognak. Hát...isten tudja...

Mikor körbenéztem a szobámban, láttam hogy a mobilom pittyeg és villog. Gyorsan levettem a kis éjjeliszekrényemről és kinyitottam. 5 új üzenet... Nessie-től, a legjobb barátnőmtől.

1.

"Szia Nikky! Könyörgöm írj! Borzasztó dolog történt!"

2.

"Yo bocsy, hülye voltam! Éjszaka írogatok, persze hogy alszol!"

3.

"Nikky, annyira sajnálom, ha felkeltelek, de egyszerűen idegösszeroppanást kapok! Nikky, megölöm magam! Most fogok megőrülni!"

4.

"Könyörgöm, amint látod ezeket az msn-eket, írjál nekem! Vagy hívj, mert a végén tényleg valami őrültséget csinálok!"

5.

"Nikky, most már tényleg iszonyatosan beleőrültem! Nem tudom feldolgozni!!! Könyörgöm, Nikky!"

Gyorsan bepötyögtem a számot, és felhívtam Nessie-t. Már 3 éves korunk óta ismerjük egymást, mert édesanyáink yo barátok voltak általánostól kezdve felnőttkorukig. Nessie össz-vissz három hónappal idősebb nálam, semmi többel. De az már semmi. Valódi neve Vanessa, de nekem ez túl hosszú, nah meg egyáltalán nem is tetszik. Ezért elneveztem Nessie-nek. Az viszont annál inkább. Imádom Stephanie Meyer-től a Twilight saga-t!!! Onnan szedtem ezt a rövidítést!

Gondoltam legalább lenyugtatom magamat azzal, hogy beszélgetek Nessie-vel. Elmondja mibaja és tudok egy kicsit az ő problémájával foglalkozni, nem csak az enyémmel. Ő is tudta hogy milyen álmok gyötörnek. Ő már inkább egyetértett velem, mint anyámmal. Először még azt mondta ő is, mikor pl 3 napig folyamatosan ugyanzt álmodtam, de mostmár három hete tart!Mostmár azt mondja, hogy ez tényleg nem túl ígérő...

-Háló! -szólt bele a telefonba egy zokogó hang.

-Szia, Nessie! Mibaj?

-Jajj, Nikky! Annyira örülök, hogy felhívtál!!! Imádlak, csajszee! Megint az álom?

-Ahha, de mind1! Hagyjuk már most a te bajod, könyörgöm! Mi történt?

-Istenem, Nikky! -kezdett el zokogni újra Nessie.- Ez borzalom!

-Monjad már, könyörgöm az égre!

-Apa...apa és anya...el...elváltak.

-Hogy micsodaa??? -tágra nyíltak a szemeim és rögtön elfeledtem a rossz álmomat. Nessie már régóta látta, hogy szülei nincsenek meg teljesen yol. Sokszor panaszkodott nekem arról, hogy megőrül, belehal ha egyszer egyik nélkül is kell élnie. Nem fogja kibírni. Anyukáját imádta, soha nem bírná elveszíteni. Apukája pedig a csládfő, aki nélkül az élete a porban hever. Ő legalább is így fejezte ki.

-Yol hallottad, Nikky! Belehalok! Nem tudom melyik szülőmhöz kerülök, de egyiket sem akarom elveszíteni! -zokogott tovább.- Óriási ordibálás volt. Csoda hogy nem hallottad! Egyszerűen aszittem itt omlok össze helyben.

-Érthető... borzasztó...Jajj, Nessie! De kérlek...ne sírj! Valahogy próbálj megnyugodni. Lehet hogy találnak egy köztest megoldást. Hogy egyszer egyiknél, másszor másiknál vagy. De még az is lehet, hogy kibékülnek... -kezdtem megnyugtatgatni.

-Áh, azt biztos nem!

-De tuti, hogy nem leszel egyik szülődtől sem elszakítva! Abban biztos lehetsz!

-Ezer százalék, Nikky?

-Több, cicca! Hidj nekem! Ha igazán szeretnek, nem szakítanak el egyik szülődtől sem!

-Köszy, Nikky!

-Jajj, semmi! Te is tudod! De min is vesztek össze?

-A szokásoson... -éreztem, hogy Nessie-nek nagyon nehéz erről beszélni.... háát... volt oka.

-Rajtad...? -inkább tűnt kijelentésnek, mint kérdésnek. Nessie is félre értette.

-Igen...yol tudod! De hagyjuk is! Próbálj meg aludni és még várunk egy hetet a te problémádhoz. Ha folyamatosan ezt fogod álmodni, akkor elmegyünk orvoshoz. Akár velem...okés?

-Köszönöm, Nessie!

-Nagyon szívesen, szívem! Szia! Aludj, azaz próbálj meg yol aludni!

-Köszönöm! Te is! Puszi! -köszöntünk el, majd letettük.

Azért mondott egy hetet, mert két hét múlva itt a szülinapom és addigra mindenképp nomrálisan kell éreznem magamt. 16 leszek. :))) Végre, eljött az az idő is! Visszafeküdtem az ágyamba, és kész csoda hamar elaludtam. Reggel arra ébredtem, hogy valaki lágy hangon kelteget.

-Nikky! Kelj, fel! Muszáj lenne már!

-Hmm...? Mivan?

-Kelj fel, drága! -keltegett én egyik legjobb barátom, Bill. Bizony! Bill Kaulitz, a híres Tokio Hotel énekese. Második legjobb barátom, Tom Kaulitz, aki nem úgy második, hogy a második helyet foglalja el a ranglétrán, hanem úgy második, hogy ő is a legeslegjobb! Bizony! Ő pedig a banda basszus gitárosa! :)

-Bill...Haggyá... -nyöszörögtem.

-Kibírhatatlan vagy! -vágta be a műdurcit Bill, hogy felkeljek, én hülye meg bevettem. Az elfordult Bill hátához simultam. Mélyen belélegeztem bódító illatát. Mindig ilyen illatuk volt a Kaulitz-oknak. Istenien mámorító. Imádtam!

-Jajj, Billy! Ne haragudj már! -kezdtem volna a kiengesztelést, mire óriási nevetésben tört ki. Kellett egy pár perc, mire rájöttem... -.-

-Te szemééét!!! -mondtam játékosan és nekivágtam egy párnát.

-Nem baj, de a hatását megtette.

-:) -mosolyogtam rá.

-Figyelj, Nikky!

-Mondjad, Bill!

-Várj egy kicsit! -mondta, mire elfordult és tölcsért csinált a szája köré.- Tooom!!! Gyereee!!! Át kéne adni Nikky-nek az ajándékát.

Nem értettem, de nem érdekelt. Örültem, hogy ajándékot kapok tőlük. Imádtam őket. De mért most kapom meg?

-A szülinapom két hét múlva lesz, Bill!

-Az lehet! De a jogsid már letetted!

-Hogy mi?? -néztem rá értetlenül.

-Majd megérted! -mondta, mire Tom lépett be a küszöbön.

-Nah? -kérdezte.- Yo reggelt, cica! -köszönt.

-Yo reggelt, Tom! Egyenlőre annyi az állás, hogy Bill direkt szívja a véremet és folyamatosan húzza az agyamat! -néztem Bill-re, mire ő elmosolyodott. Olyan huncut Bill Kaulitz mosollyal.

-Nah oké, Bill! Hagyd szegény lányt és gyerünk! -mondta Tom, mire Bill megfogta a karomat és kirángattak a szabadba. Tom a szememre tette a kezét, majd mikor tökéletesen kiértünk, elengedte.

Alig hittem a szememnek!!!! Tudjátok mi állt előttem? Szerintem a két fiúnak meg kellett tartania, mert különben eldőltem volna! Egy gyönyörű Mercedes Benz. Egy igazi, gyönyörű ezüst Mercedes.

-Meglepetééés! Boldog születésnapot!!! -kiáltották egyszerre a fiúk, mire megfordultam és az ámulattól alig hallhatóan nyögtem valamit, majd őrületes erővel a nyakukba ugrottam.

-Enyém?! -kérdeztem, mivel egy ép gondolat nem volt a fejemben.

-Hát még yo, hogy a tiéd! -molyogott rám angyalian Bill.

-Köszönöm! Nagyon nagyon köszönöm!

-Neked bármit! -mondta Tom, de nem hallottam meg. Ebben a pillanatban az öröm szétáradt a testemben. Annyira boldog voltam, hogy szerintem még lélegezni is elfelejtettem...

×××

Remélem mindenki elégedett vele! Várom a rengeteg komit! És nemsokára jön a következő rész is!!! ;)

Itt az autó, amit Nikky kapott a fiúktól:

[http://www.sportscarcup.com/cars/mercedes-benz-slr-mclaren.jpg]

"Hello mindenkinek!"

2010. júl. 14. 12:22 - írta dorcih97

Szijjasztok!

Úgy döntöttem, hogy létrehozok még 1 Kaulitz ikerpáros blogot. Egyre jobban szeretem őket, ahogy ennyi TH-s blogot olvastam, aminek ők a főszereplőji egy lánnyal együtt. Van már egy ilyen blogom, aminek a történetét a misén ihlettem meg! xĐ

http://lonlee-life.blogzona.hu/

Nézzetek be oda is, mert megéri! Abban is sok izgalom van, ahogy ebben is várható lesz! Nem tudom, hogy Georg vagy Gustav, vagy éppen David benne lessz-e a sztoriban. Előre nem tudom megmondani. Majd ez is kiderül. ;)

Nagyon örülnék a sok-sok kommentnek! Olyan boldoggá tudtok olyankor tenni, mikor elismeritek amit írok, vagy csak egyszerűen tudom hogy olvassátok és hogy tetszik! Bármit írhattok kommentbe, még rossz kritikákat is elfogadok és megpróbálok neki eleget tenni! Tényleg nagyon sokat jelentene, ha komiznátok, mert érdekel a véleményetek! :)

A történet arról szól, amit bal oldalt a Bemutatkozó menü alatt írva láttok. Teljesen arról szól ,szerintem nem kell hozzátennem semmit, de ha valaki még sem értené, úgy is rájön a történetből, ha követi szépen. ;) Kérlek nézzétek el nekem a helyesírási bakikat és a félregépeléseket! Természetesen odapróbálok figyelni, de ez nem mindig olyan egyszerű. De minden erőmmel azon vagyok, hogy ne gépeljek félre és amit írok, átélhető, olvasható, élvezhető legyen!

De nem is húzom tovább az időt, várom a mindjárt megjelenő első részhez a kommenteket! ;)

Pusso <333